Itt a piros!

Bankba járni rossz. Sorbanállás, űrlapok kitöltése, hülye ügyfélszolgálatos, hülye ügyfelek, miegymás. Ez a banknak is rossz, nem véletlen, hogy többségük interneten is lehetővé teszi a különféle ügyintézést. Mint ahogy az OTP is. Persze az internetes bankolásban ugyanúgy ott partizánkodik a technika ördöge, leáll, karbantartanak, nem működik. Ezen gyorsan igyekeznek is úrrá lenni, a legtöbb technikai malőrről tudomást sem szerzünk. Kivéve, ha négy napig tart, és a belépésnél már erről tájékoztatnak. Mint ahogy az OTP.

Kattintásra teljes pompájában megtekinthető a rettenet

Hétfőn koraeste (és még kedden kora reggel is) a fenti üzenet fogadaja az OTP rendszerébe belépni kívánókat. „A hiba elhárítására várhatóan csütörtökön kerül sor...” A megfogalmazás nagyon érdekes: nem csütörtökig, hanem csütörtökön. Mi történt? Síel a rendszergazda? Figyelmeztető sztrájkot tartanak az OTP IT-osztályán? Szerda éjfélig tart valami vallási ünnep?

Nem tudom, mióta figyel ott ez a kis üzenet, tegnap este vettem csak észrte, de így is legalább négy napos üzemszünetről van szó, még ha nem is teljes leállásról, ráadásul a hét négy legforgalmasabb napján. A figyelmeztetés arról árulkodik, hogy tudatos lépésről van szó. Az időzítés viszont borzalmas, és a négy napos időtartam is szokatlanul hosszú. Addig meg lehet szívni a telefonnal, vagy becaplatni a legközelebbi OTP fiókba, de ha különösen peches vagy, az sem segít.

Nem a világvége, de nem is 21. század. Azt viszont el kell ismerni, hogy legalább próbálnak korrekt tájékoztatást nyújtani (habár a január 22-i hírlevelükben szó sem esett a dologról).

Végre úgy tűnik, valamelyest szigorítják azt a gátlástalan szabadrablást, amit feddhetetlen jellemű országgyűlési képviselőink költségtérítés jogcímen folytattak évek óta, mintegy kvázinemesi jogon járó kiváltságaikkal élve. Persze nemcsak kis hazánkban áll a bál a képviselői juttatások körül, elég csak a brit botrányokra gondolni.

Abban viszont biztosak lehetünk sajnos, hogy az a tény, hogy a világ egyik legrégebbi parlamentáris rendszerében képviselőként közpénzen pornófilmeket lehetett kölcsönözni, picit sem javít az erkölcsi téren nem túl szofisztikált, ellenben esetenként kimondottan ostoba országgyűlési képviselőink hozzáállásán, szóval még épp jókor jött a törvénymódosítás.

Ennek kapcsán bukkantam egyébként a Fidesz erőit képviselő Kovács Ferenc szösszenetére, ami joggal pályázik a ciklus leghülyébb indoklásával ellátott beadványának címére, pedig csak alig egy-két hónappal a választások után keletkezett (oké, nem néztem át az azóta beadott összes indítványt, biztos van még egy-két hátborzongató marhaság köztük). A sztori tehát nem mai, de jól jellemzi a fejekben uralkodó állapotot.

Tényleg nem arról van szó, hogy kipécéztük volna magunknak az Erste Bankot, de mit tegyünk, megint róluk szól a sztori. A múltkori poszt után most viszont nem saját terepmunkára alapozunk, hanem a Pénzcentrum.hu által kikukázott számok között matatunk nagy fintorogva. A marha nagy válságban ugyanis, amikor a bankrendszer hűha mekkora bajban van, meg szegény háztartások, akikre rátukmálták az ilyen-olyan hiteleket, és rogyadoznak a súlyuk alatt, az Erste Bank akkor is ad hitelt, ha az összes törlesztőrészletünk meghaladja a havi nettó fizetésünk 100 százalékát. Igen, jól hallották kedves nézőink, a teljes nettót.

Update: Időközben érkezett egy korrekt, udvarias levél az Erste Bank kommunikációs szakértőjétől, miszerint csak ennek az egy bankfióknak a partizánakciójáról van szó, ilyen reklámanyagot egyetlen más fiókban sem helyeztek el. Semmi okom ezt kétségbe vonni, bár a posztban szándékosan nem jeleztem, melyik fiókban történt az eset (az viszont azért sanszos, hogy banki szinten ekkora bakit nem követne el az Erste). A levél miatt a fekete pont mellé nálam került egy piros is az Erste üzenőfüzetébe.

Tegnap voltam egy Erste fiókban. Eladtam nekik a lelkem, nyitottam mindenféle számlákat, nagyjából ezerháromszázszor írtam alá a nevem, és azon se csodálkoznék, ha ezzel éppen hét generációra előre a gondjukra bíztam volna a családom minden vagyonát, valamint a jövőben születendő esetleges lány (vagy akár fiú) gyermekem szüzességét is. De mindegy is, átgondoltam, az a pár száz forint megtakarítás, amit a mostaninál jobb kondíciókkal havonta elérek, megéri.

Viszont előre készültem rá, végre bankfiókba megyek, olyan ritkán nyílik rá alkalmam, pedig mint tudjuk, mindenféle kis csintalanságok garmadája vár minden óvatlan betérőre egy ilyen helyen. Konkrétan az ott szereplő ajánlatok 80 százaléka nettó hazugság, a többi csak szimplán a valóság elferdítése.

Ahogy ücsörgök ott az ügyintéző srác mellett (fontos hangsúlyoznom, hogy a lehetőségekhez képest gyors és gördülékeny volt a kiszolgálás), az asztalon mintegy véletlenül ott felejtett papírról az Erste Nyugdíjpénztár logója alatt a következő, öles betűkkel szedett szöveg ötlik a szemembe: 10 éve a legjobb hozam!

Oké, tudtuk, hogy a bankok csak a pénzünkre utaznak, de hogy ennyire hülyék legyenek, az mindig meglepetést tud okozni. Viszi is a levélírónk a zsetont azonnal egy versenytárshoz, aztán még egyhez, aztán még egyhez... Lássuk a mai történetet! (Továbbra is várjuk a szemfényvesztés-gyanús sztorikat az ittapiros [kukac] gmail [pont] com címre.)

Hív a haver: „Figyi, mi van, ha nem fizetem vissza a lakáshitelt? Kiszámoltam. 1 éve vettem 20 millárért egy új lakást, vettem fel rá 18 milliónyi CHF hitelt. Most úgy 24 millióval lógok a banknak, miközben a lakást 18 milliónál drágábban egyszerűen lehetetlen eladni (a szomszéd lúzer már 17-ért árulja). Ha most elmegyek albérletbe, akkor 6 milliót nyerek, a bank meg kapja be, az önrészt meg úgy is fater fizette.”

Ha szívni akarsz, mint a torkosborz, akkor csak csináld – válaszolom. Nem érti. Pedig egyszerű, ha nem fizet kis túlzással a szaros alsógatyát is lehúzzák róla.

Kétségbeejtővé vált a helyzet, nincs már egy ép nadrágom, amit felvehetnék. Legutóbb például a CIB Bank miatt búcsúzhattam el egy remekbe szabott darabtól, a csudás jubileumi kötvénykibocsátásuk miatt ugyanis megint kinyílt a bicska a zsebemben. Nem elég, hogy a bank frankón kilopja a szemét szerencsétlen ügyfeleinek, még jó hangosan ki is hirdeti, sőt, előre bejelenti, hogy megpróbálja megismételni a mutatványt!

Ez a poszt nem kifejezetten pénzügyi termékkel kapcsolatos szemfényvesztésről szól, de azért passzol a blog profiljához, hiszen a téma egy szép kerek átverés, eszenciális hazudozás egyenesen a pénzügyi felügyelettől és az ország vezetőitől.

Történt ugyanis, hogy tegnap délelőtt Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Bulgária és Románia pénzügyi felügyeletei közös közleményben ellenezték a közép-kelet-európai régió elmúlt időszakban tapasztalt egy egységként történő kezelését. Mindezt azok után, hogy a hétvégén éppen Gyurcsány Ferenc vette egy kalap alá a régiót és kért az EU-tól csaknem 200 milliárd eurós segélycsomagot, anélkül, hogy más régiós országokkal egyeztetett volna.

Hogy, hogy nem, a délelőtt kiadott közlemény délutánra mindenhol megváltozott és bekerült Magyarország is az aláírók közé. Az ügy teljesen zavaros, a PSZÁF először nem kommentálta, hogy miért csak később került rá Magyarország a közleményre, utólag meg azt mondják, hogy egyszerű félreértés történt és természetesen Magyarország eredetileg is az aláírók között volt.Szerintem megint a pofánkba hazudtak.

Oké válság, oké bukta mindenhol, oké száz meg ezer évben egyszer, de akkor is. Egy dolog, ha a piacok miatt veszítek pénzt, és egy másik, ha az alapkezelő nem azt csinálja az alapomban, amire leszerződtünk. Mert az első az kellemetlen, a másiktól viszont tényleg hajlamos az ember feje eldurranni. Pláne, ha pont egy olyan alapról van szó, amit direkt pontosan azért vettem meg, mert tudtam, hogy para van mindenhol, és megpróbáltam volna valami kevésbé rizikós befektetési alapban átvészelni a nehezét. Hát nem jött össze, és nem rajtam múlt, az is biztos.

Az elmúlt hetekben számos devizahiteles szembesülhetett azzal, hogy számottevően megemelkedett jelzáloghitel törlesztő részlete. Aki még nem, az hamarosan fog. A legrosszabb azonban nem az az egészben, hogy a forint gyengülésének következményeit kell elviselnünk, hanem a bankok felelőtlenségét és a magyar szabályozó szervek inkompetenciáját.

Ha egy CHF adós a legrosszabb pillanatban adósodott el, akkor is csak 35%-kal nőhetett meg törlesztőrészlete az árfolyam miatt, miközben többen ennél többet kénytelenek fizetni. Hogy miért? Azért, mert a bankok szemetek, sőt tisztességtelenek.

Fanfár és dobpergés, elindultunk, nem kevésbé nemes célt tűzve ki magunk elé, mint hogy felfedjük azokat a szolgáltatásokat, termékeket a hazai pénzügyi piacokon, amelyek lényegesen kevésbé szolgálják az ügyfelek, azaz a mi érdekünket, mint ahogyan azt a szolgáltatók állítják, legyen szó biztosításokról, befektetési alapokról, nyugdíjpénztárakról, hitelekről vagy akármilyen más pénzügyi szolgáltatásról.

A nyakunkba szakadó perek tömege előtt sietünk leszögezni, hogy nem átverésről, törvénytelen eszközökről beszélünk (ilyenekről természetesen nem tudunk), csupán egyszerű trükközésről, színes-szagos, ámde teljességgel haszontalan, esetenként kifejezetten káros, de a jogszabályok előírásait még éppen teljesítő termékekről. Ilyenből viszont van éppen elég a piacon, lesz témánk tehát bőven.

A szerzők maguk is a kulisszák mögül, de legalábbis a legelső sorból szemlélik a piacok történéseit, és nap mint nap botlanak különféle furcsaságokba. Ezeket reményeink szerint  kíméletlenül tárjuk az olvasók elé - inkognitónkat megőrizve persze. Aztán meglátjuk mi lesz.